Karácsonyi ünnepi szokások

A falusi karácsonyhoz sajátos szokások kapcsolódtak, amelyeknek eredetileg mágikus és misztikus jelentéseik voltak.

A falusi karácsony szokásai

A tisztaszobában az asztalra piros csíkokkal szőtt fehér karácsonyi abroszt terítettek, amit csak ekkor használtak. Az asztal alá szalmát szórtak, hogy azon aludjanak az aprószentek, vagy a kis Jézuska, más helyen a hazajáró lelkek. Fém baltát, vas láncot is készítettek az asztal alá, ami évközben az ereszhez téve megvédett villámlástól, vihartól, tűztől. Az asztalon elhelyezett szakajtóba egy marékkal minden terményből tettek, gabonafélét, szemes terményt, hagymát, gyümölcsöket, hogy a következő évben is bő termés legyen.
A süteményekben - középkori vallási jelentések szerint - mák, dió és méz biztosították a szent jelenlétét, egyben elhárították a gonosz lelkeket. Az ajtókilincs lyukába fokhagymát dugtak, ez is visszatartotta a gonoszt. Az állatok itatójába piros almát tettek, hogy az állatok egészségét megőrizzék. A karácsonyi asztal fölé termőágat helyeztek, bevonták színes papírral, diót, almát, kis süteményeket függesztettek rá. A mézeskalács divatja a városi ünnepekkel honosodott meg, akasztották a karácsonyfára vagy helyezték az almával, naranccsal együtt a fa alá.
Ádám-Éva napjának (december 24.) böjtös vacsorája hasonlóan teli volt mágikus, elhárító szokásokkal és praktikákkal. 

A betlehemes játékok története

A karácsonyi előkészület idejében adventtől vízkeresztig (január 6.) jártak házról házra a betlehemezők.
A magyar középkor vallási és világi életéről, különösen a köznép viszonyairól, alig vannak közvetlen forrásaink. A karácsonyi misztériumokat feltehetően a hozzánk a 10. századtól betelepülő szerzetesrendek honosították meg.
Legkorábbi, 12. századi betlehemi ábrázolásunk az esztergomi Porta Speciosan, a díszkapu timpanonján volt látható. Középkori freskókon, templomi oltárokon és táblaképeken mutatták be a Krisztus születésével és halálával kapcsolatos szent eseményeket az írni-olvasni nem tudó köznép számára. Irodalmi emlékeink közül a Zsigmond királyt (1387-1437) szórakoztató játékot említhetjük 1416-ból, ami Kriszus születéséről, a királyok imádásáról és Heródes lakomájáról szólt.
Közvetlen bizonyítékok, írásos források és a tárgyi kultúra emlékei alapján csupán a kora újkorból vannak támpontjaink a falusiak karácsonyi ünnepéről. [...] E korai korszakból kéziratos énekeskönyvekben, kódexekben a betlehemi történet verses, dallammal kiegészített drámáit lehet olvasni.
A hódoltság ideje kedvezett a reformáció terjedésének. [...] Betlehemes játékaink nyomait ezen időszak iskoladrámái között kereshetjük. De jelentős hatással volt a betlehemes játék elterjedésére az a körülmény, hogy a misztériumok világi helyszínekre (városok piactere, iskolák, kocsmák) szorultak ki. A 15. századból az észak-magyarországi evangélikus német bányavárosokból (Selmec 1476, 1480; Bártfa 1498, Körmöc 1570) maradtak fenn karácsonyi színjátékok lejegyzései.
Az ellenreformáció korának jezsuita iskolái is felkarolták az iskolajátékokat. [...]
Az iskolajátékok szerepe nem csökkent a török kiűzése után sem. Iskoladrámák, iskolai köszöntök, kántáló versek a 19. század végéig folyamatosan szokásban maradtak, hatással a falusiak betlehemezésére. [...]
A vándorló diákok házalásával rokonítható a falusiak karácsonyi szokása: egymást versekkel, énekekkel köszönteni. Erre valamennyi felekezetnél találunk példát, de leginkább a református falvakban.

A betlehemes játékok felfedezése

A betlehemes játékok sajátos magyarországi jelenlétére a reformkorban figyelt fel a magyar tudományosság. A középkori népi színjátékok, szövegek felderítésére az Akadémia pályázatokat hirdetett. Lelkes tanítók, papok, kántorok gyűjtötték össze az első betlehemesjáték-szövegeket. Így került az irodalmi érdeklődés középpontjába a paraszti szájhagyomány, annak különféle műfajai.
Míg a 19. század közepén csupán a játékok szövegét rögzítették, a század végén megkezdődik a szokáshoz tartozó tárgyak gyűjtése, valamint a dallamok lejegyzése is. [...]
A korai időszaktól már látható volt az is, hogy a népi színjátékok körében a legjelentősebb a betlehemes játék, sőt vallásos eredetű népi színjátékaink sorában is a legnagyobb számban e játékok kerültek feljegyzésre. Kisebb jelentősége és előfordulása volt a többi, vallásos eredetű színjátéknak. A Zsuzsanna-játék, amely protestáns iskolajáték lehetett, vagy a pünkösdikirályné- választás szokása, a Gergely-járás - amely a kollégiumi diákságot hívogató szokás volt - a 19. század végére eltűnnek az élő gyakorlatból.

A játékok sajátosságai

Betlehemes játékaink - Európa más népeinek játékaitól eltérően - a misztériumi történetből a pásztorok köszöntését helyezik a középpontba. (Ezt erősítette, hogy a falvak életében a pásztorok év végi elszámolása karácsony és újév között történt, sok helyen jártak karácsonykor a pásztorok köszönteni is, ilyenkor a házaknál élelemmel és pénzzel ajándékozták meg őket.) Más népek körében a szálláskeresés, a három királyok jelenete, a Heródes-játék vagy a paradicsomjáték maradt fenn.
Csak magyar nyelven nevezik betlehemes játéknak, minden más nyelven a játék elnevezése a jászol szóval történik. Ugyanígy a játék kellékét képező kis, templom alakú ládika a berendezett jelenettel is csak Magyarországon kapta a betlehem elnevezést. Ezt a kis templomot és a benne látható jelenetet veszik körül az élő szereplők: a pásztorok és az angyalok, hogy eljátsszák a kisded meglátogatását és megajándékozását.
A 19. század közepén még felnőtt férfiak betlehemeztek. [...] Sajátos magyar elem a játékokban a pásztorok tánca: a Betlehembe eljutó, ott köszöntést mondó, ajándékot átadó, majd elköszönő pásztorok búcsúzóul egy körtáncot is eljárnak a betlehem előtt. (Ez egy régi közösségi férfitánc utolsó maradványa, elsősorban a bukovinai székelyek játékában.)
Egy sajátos típusa betlehemes játékunknak a bábtáncoltató betlehemezés. [...]
A keleti magyar nyelvterületen maradt fenn az egykori misztériumjátékot a legteljesebben őrző betlehemezés, amelyet a bukovinai székelyek és más székely falvak lakói mutatnak be még napjainkban is a művelődési házban vagy a templomban. Ez a játék tartalmazza a szálláskeresés motívumát, a Heródes-jelenetet, a pásztorok köszöntését, és a pásztorok táncával záródik. [...]
A karácsonyi ünnepkör szokásai között számtalan szokásban az antik és pogány újévköszöntés, a téli napforduló ünnepének elemei ismerhetők fel, a maszkban alakoskodó köszöntők, zajkeltő csörgős botjaikkal, kolompjaikkal, szitából készült dobokkal, hangos kiáltásaikkal, a lányok megkergetésével mintha a kereszténységet megelőző idők gonosz szellemeit űznék el, megóvva az ember és állat egészségét, biztosítva a bőséget, szerencsét, holott szerepeik szerint a misztérium Jézust kereső szelíd pásztorai voltak.

"Félnépi" játék

Betlehemes játékaink szövegei jellegzetes kántori versek, dallamaik vallásos népénekek, kántorok által lejegyzett és betanított dallamok. A betlehemes játékok tehát a folklorizmus határán, a magas kultúra befolyása alatt formálódtak. Másrészről a népi kultúrának a nemzeti műveltségbe való beemelése céljából már a 20. század elején városi közönség előtt is bemutatásra kerültek. [...]
A betlehemezés szokását más vallásos eredetű szokásokkal, körmenetekkel együtt 1949 után korlátozták, később betiltották.
Napjainkban a betlehemezés reneszánszát éljük. Budapesten évente (a Magyar Művelődési Intézetben és a Néprajzi Múzeumban), Kecskeméten 1990-ben, a romániai Szatmárnémetiben (1991-94 között) karácsonyi betlehemes fesztiválokat rendeztek, amelyeken a Kárpát-medence területéről a különböző etnikumú és felekezetű falusi csoportok mutatták be hagyományos vagy újabban konstruált karácsonyi játékaikat.

Városias szokások: karácsonyfa, ajándék

Az advent idejében szokásos falusi betlehemezést csak meglehetősen későn egészítették ki a karácsonyhoz kötődő városi eredetű szokások.
Az adventi koszorú készítésének mintegy másfél évtizedes szokása egy evangélikus német árvaházból terjedt el katolikus német és osztrák területekről. Kezdetben templomi használatra érkezett Magyarországra; a rendszerváltozással kivirágzó és divatossá váló virágkötészet kiállításaival és kínálatával terjedt el. [...]
A karácsonyfa-állítás és az ajándékozás szokása egyidős, ez utóbbi hozta magával a katolikusok Kisjézus tiszteletét. A Christkindl (Kisjézus) mint a gyermekek megajándékozója az osztrák karácsonyi ünnepben sajátos kultusznak örvend. Hasonlóan az ajándékozás szokását ösztönözték a gyorsan terjedő karácsonyi piacok (Christkindel-Markt) - mindez már a 19. század közepére kialakította a karácsony városi ünnep jellegét. A Kisjézus kultusza a gyermekek családban betöltött szerepének felértékelődésével együtt terjedt el, és ugyanennek az életszemléletnek köszönhetően alakult ki a 19. század közepétől a gyermekek megajándékozásának szokása is. [...]
A karácsonyfa-állítás divatját a Bécsben élő magyar arisztokrácia hozta Magyarországra, Brunswick Teréz 1823-ban, a Podmaniczky család 1826 táján, Fertőszentmiklóson a Bezerédy család állított karácsonyfát 1834-ben.
Osztrák hatásra a 19-20. század fordulójától a pesti Széna téren és a budai rakparton karácsonyfát árusítottak, és az üzletek megteltek áruval, a papírboltokban nyomtatott színes karácsonyi kis szentképeket árultak, ezek kerültek a karácsonyfára, cseh üvegdíszekkel, valódi almával, házi süteményekkel.

A magyar szaloncukor

Az 1890-es évek közepétől egy sajátos magyar karácsonyfadísz és édesség, a Gundel-cukrászat karácsonyi újdonsága: a szaloncukor indult hódító útjára.  Ezt, az eredetileg a városi karácsony jellegzetes magyar díszítményét olyan fontosnak érezték az elmúlt száz évben, hogy a háborúk, áruhiányos és diktatórikus korszakok, vagy az 1956-os forradalom idején is a háziasszonyok falun és városon egyaránt a szakácskönyvekben található receptek alapján megfőzték, kiformázták (kockára vágták), és elkészítették jellegzetes csomagolását is, az egész évben gyűjtött selyempapírból és sztaniolból. Erdélyi háztartásokban a magyarországi szaloncukrot nem ették meg, évről évre eltették, hogy karácsonykor a fára tehessék. Minthogy a környező országokban nem ismerték, Magyarországról szerezték be a Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában és az egykori Jugoszláviában élő magyarok, tőlük terjedt tovább régiónkban mint jellegzetes magyar karácsonyfadísz és csemege.

Szöveg forrása:  historia.hu